Elmentem Rosie-hoz.
Mikor bekopogtam, Adam nyitott ajtót.
-Szia, haver! - nézett rám.
-Hello! Felmehetek Rosie-hoz? - kérdeztem.
-Ömm.. persze, de ne sokáig. - nézett rám gyanakvóan.
Felmentem az emeletre, és bekopogtam Rosie ajtaján.
Nem válaszolt, ezért benyitottam. Mikor meglátott elfehéredett az arca.
-Niall, ugye ezt nem gondoltad komolyan? Menj innen! - mondta és elővett egy szál cigit, majd meggyújtotta. Odasétáltam mellé.
-Rosie, adj egy percet! - néztem rá. Bólintott, majd maga mellé mutatott az ágyra, hogy üljek le.
-Bocsánatot szeretnék kérni, az elmúlt pár hét történései miatt. Nem tudtam rólad semmit, de.. - kezdtem, de nem bírtam befejezni.
-De mi, Niall? Ha már elkezdted, légy oly szíves fejezd is be! - nézett rám.
-De.. de.. szeretlek, az Istenért, Rosie Black, szeretlek! - meredtem rá.
Kiguvadt a szeme, és elpirult.
-Niall.. én is szeretlek.. - suttogta, és elkezdte tördelni a kezét.
Azt hittem, nem hallok jól.
-Ez igaz, Rosie? - kérdeztem.
Bólintott, mire odamentem hozzá, és megcsókoltam.
Nem szenvedélyes csók volt, de nem volt átlagos. Egy érzelmes csókot váltottunk.
Miután elváltak ajkaink egymástól, a levegő hiány miatt, Rosie rám nézett.
-Akkor most mi is van velünk? Ez abnormális, Niall, ugye tudod? - nézett rám nevetve.
-Tudom, de nem érdekel. - vontam meg a vállam, és megint megcsókoltam.
Kész, most már biztos vagyok benne, hogy szeretem őt.
Jobban, mint eddig bárkit is.
-És a kérdésedre felelve.. Szeretjük egymást, nem? Akkor mi lenne? - néztem rá mosolyogva, mire bólintott és hozzám bújt.
-Ez kemény lesz, ha fel akarsz engem vállalni Niall. - mondta, mire ránéztem.
-Ha? Mi ez a durva feltételes mód? Persze, hogy nem titkolom el azt, a lányt, akit szeretek. - mondtam, mire rám mosolygott.
-Azt nem tudom, te mikor lettél ilyen nyálas, de tőlem nem ez a megszokott, azt tudom. - nevetett.
-Mintha nem örülnél. - sértődtem meg. Elvettem tőle egy szál cigit, és meggyújtottam. Kivette a kezemből, majd beleszívott, és az arcomba fújta a füstöt.
-Szokj hozzá, Niall, nem vagyok egy jó kislány. - nevetett.
-Nem is ezért szeretlek. - néztem rá, majd viszonoztam a füstfújós akcióját.
Megütött, és felállt.
-Mindjárt jövök. - mondta, majd kiment a szobából, így volt időm gondolkodni.
Szeret engem. Megcsókoltuk egymást, azt mondtam, felvállalom őt, mert szeretem. Azt mondtam, hogy nem érdekel, hogy kemény lesz, a korunk miatt.
De igazából érdekel. Ő 14, én 22!
Nem lesz ez így rendben, közel sem!
De akkor is szeretem.
Nem tudom, mit tehetnék ez ellen.
*Ez lenne az 5. fejezet.
Tudom, azt ígértem, hogy hosszabb, és tartalmasabb részeket fogok írni, de ez most nem megy.
Ebben a hónapban csak ilyesmi kis kaki részeket tudok hozni, mert az olvasónaplómon dolgozom, meg a központira helyezem az agyam összes kapacitását.
Szóval bocsánat!
De Februártól tényleg hosszú, és jó(!) részeket fogok hozni.
Hella!^^*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése