Nagyon.
Nem értem miért, még soha nem gondolkoztam el senki szavain sem.
Akkor most miért izgat, hogy ez a titokzatos fiú mit gondol rólam?
Hisz még a nevét sem tudom!
De mégis miért foglalkoztat ez?
Hiszen én nem adok senki véleményére.
Legalábbis eddig nem adtam..
Francba az érzésekkel, csak a baj van velük!
Ahh, csörög a telefonom.
-Halló? - szóltam bele.
-Szia csaj! - üvöltött bele legjobb barátom Marcus.
-Szia srác! - üvöltöttem vissza neki. Szerintem már mindkettőnknek károsult a hallása, a kis ,,köszönésünket'' tekintve..
-Ráérsz most? - kérdezte.
-Persze miért? - kérdeztem vissza.
-Csak, mert itt állok a kaputok előtt, de nem voltam biztos benne, hogy itthon vagy. - szinte láttam, ahogy megvonja a vállát. Letette a telefont; és 2 perc múlva már az ajtómat törte be tokostul.
-Csaaaaaaj! - üvöltötte és rám ugrott.
Nevetve löktem le magamról, majd megöleltem és adtam neki egy puszit.
-Srácom. - mondtam mosolyogva, mikor viszonozta a puszimat.
-Na miért is törtél így rám? - kérdeztem.
-Segítened kéne. - húzta el a száját. Ó...
-Szóval csajügy. - mondtam nevetve. Megvonta a vállát és rám nézett.
-Te meg csaj vagy.
-Marcus ne szórakozz velem! Én mindig is azt hittem, hogy fiú vagyok. - tettettem felháborodást.
-Jó, nem így értettem. Tudod, mire gondolok. - mondta és beletúrt a hajába.
-Aha, oké. Szóvaaal.. Mi a neve? Hány éves? Stílusilag milyen kategóriába tartozik? - soroltam az ilyenkor fontos kérdéseimet.
-Lucy, 17, pale. - válaszolt.
Ja igen, azt elfelejtettem mondani, hogy Marcus idősebb nálam 4 évvel.
-Pale a csaj, hmm? - kérdeztem visszafojtva a röhögésemet.
-Most mi van? Igen, pale. - mondta és megütötte a vállamat.
-Ja, és ismered. Vagyis... Ismerned kéne, hiszen oda jár a gimidbe. - vonta meg a vállát.
-Ohh. Mint tudod, nem vagyok az a barátkozós típus. - vontam meg a vállam.
-Tudom, de ő meg a bátyja most iratkoztak be pár napja. - mondta. Szóval most iratkoztak be.. Az a fiú most iratkozott be, másról meg nem nagyon tudok. Lehet, hogy közük van egymáshoz?
-Hallottam, hogy beiratkozott egy fiú a szakmásokhoz, de a testvéréről nem hallottam. - mondtam.
-Oh, oké. Pedig azt hittem ismered a lányt, és tudsz segíteni. - húzta el a száját.
-Bocs, Marcus, de ebben nem tudok segíteni.. - vontam meg a vállam és rámosolyogtam, majd megöleltem.
-Mennem kell dolgozni, szia csaj! - köszönt el, majd felpattant az ágyról és elsietett. Ekkor elkezdett csörögni a telefonom.
-Halló? - szóltam bele unottan.
-Szia Rosie! - szólt egy hang, amit nem ismertem fel egyből, de aztán rájöttem, hogy az a fiú az.
-Honnan tudod a nevem, a számom? És amúgy mit akarsz? - kérdeztem.
-A nevedről annyit, hogy elég volt megkérdezni egy diákot a suliban és regényt ír rólad. A számodat meg az e-naplóból. - mondta.
-A naplóban csak a bátyám száma van megadva. - mondtam gyanakvóan.
-Felhívtam és azt mondtam az egyik osztálytársad vagyok, ma hiányoztam és a mai leckét szeretném elkérni. Megadta. - mondta.
-A francba.. - sziszegtem.
-Csak annyit akartam kérdezni, hogy elgondolkodtál azon, amit mondtam? Mert igazából rájöttem, hogy az állításom hamis volt. Egyszerűen csak el vagy cseszve. - mondta.
-Menj a francba.. - kezdtem de félbehagytam a mondatot, mert tudtam a nevét.
-Niall Horan. - mondta, mintha csak szívességet tenne.
-Akkor menj a francba Niall Horan! - csattantam fel és letettem.
Ízlelgettem a nevét. Hmm. Niall Horan. Ír név, semmi kétség. Niall. Felettébb szexi neve van, ha lehet ilyet mondani. Mi van? El sem hiszem, hogy ezt én mondtam. Én nem vagyok ilyen ,,úúú de jó pasi'' visítozós kislány. Soha nem érdekeltek a fiúk, akkor most mi történik? Még jobban összezavarodtam.
Köszkösz élet, szeretlek. Menj a francba.
*Ez lett volna az 1. rész, nem tudom mennyire tetszik/nem tetszik nektek, szerintem nem lett annyira gáz. A következő rész 1 héten belül felkerül, attól függ mennyire lesz időm írni.*
-Tudom, de ő meg a bátyja most iratkoztak be pár napja. - mondta. Szóval most iratkoztak be.. Az a fiú most iratkozott be, másról meg nem nagyon tudok. Lehet, hogy közük van egymáshoz?
-Hallottam, hogy beiratkozott egy fiú a szakmásokhoz, de a testvéréről nem hallottam. - mondtam.
-Oh, oké. Pedig azt hittem ismered a lányt, és tudsz segíteni. - húzta el a száját.
-Bocs, Marcus, de ebben nem tudok segíteni.. - vontam meg a vállam és rámosolyogtam, majd megöleltem.
-Mennem kell dolgozni, szia csaj! - köszönt el, majd felpattant az ágyról és elsietett. Ekkor elkezdett csörögni a telefonom.
-Halló? - szóltam bele unottan.
-Szia Rosie! - szólt egy hang, amit nem ismertem fel egyből, de aztán rájöttem, hogy az a fiú az.
-Honnan tudod a nevem, a számom? És amúgy mit akarsz? - kérdeztem.
-A nevedről annyit, hogy elég volt megkérdezni egy diákot a suliban és regényt ír rólad. A számodat meg az e-naplóból. - mondta.
-A naplóban csak a bátyám száma van megadva. - mondtam gyanakvóan.
-Felhívtam és azt mondtam az egyik osztálytársad vagyok, ma hiányoztam és a mai leckét szeretném elkérni. Megadta. - mondta.
-A francba.. - sziszegtem.
-Csak annyit akartam kérdezni, hogy elgondolkodtál azon, amit mondtam? Mert igazából rájöttem, hogy az állításom hamis volt. Egyszerűen csak el vagy cseszve. - mondta.
-Menj a francba.. - kezdtem de félbehagytam a mondatot, mert tudtam a nevét.
-Niall Horan. - mondta, mintha csak szívességet tenne.
-Akkor menj a francba Niall Horan! - csattantam fel és letettem.
Ízlelgettem a nevét. Hmm. Niall Horan. Ír név, semmi kétség. Niall. Felettébb szexi neve van, ha lehet ilyet mondani. Mi van? El sem hiszem, hogy ezt én mondtam. Én nem vagyok ilyen ,,úúú de jó pasi'' visítozós kislány. Soha nem érdekeltek a fiúk, akkor most mi történik? Még jobban összezavarodtam.
Köszkösz élet, szeretlek. Menj a francba.
*Ez lett volna az 1. rész, nem tudom mennyire tetszik/nem tetszik nektek, szerintem nem lett annyira gáz. A következő rész 1 héten belül felkerül, attól függ mennyire lesz időm írni.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése