Ezen eddig nem gondolkodtam.
Azért vagyok ilyen, hogy megmutassam, a saját talpamon állok a szüleim nélkül is.
Ettől lennék elcseszve? Nem hinném.
De akkor is átgondoltam Niall szavait. Ezért lementem Adamhez.
-Adam? - néztem rá.
-Hmm? - kérdezte.
-El vagyok cseszve? - kérdeztem.
-Lássuk csak. 14 éves vagy. Piercinged van, goth ruhákat húzol, dohányzol, nem tanulsz és én ezt hagyom. Nem, én vagyok elcseszve, amiért ezekért nem szólok. Te csak a szabadság hatása alatt vagy. - vonta meg a vállát és rám nézett.
-Nem vagy elcseszve Adam. Te vagy a legjobb testvér-szülő a világon. - öleltem meg nevetve.
-Ezt örömmel hallom. Apropó öröm. El szeretném jegyezni Rachelt. - nézett rám mosolyogva.
-Úristen Adam, gratulálok nektek! De most szólok, ha igent mond, én nem fogok fehér kis ruhácskában parádézni, miközben rózsát szórok magam után. - vontam meg a vállam nevetve.
-Ne aggódj! Sötétkék ruhácskád lesz. - húzta el a száját mosolyogva.
-Na pattanj fel a kanapéról bátyus, el kéne vinned vásárolni. - néztem rá.
-Menjünk. - mondta és felállt.
*A plázában*
-Szia Rosie! - köszönt oda nekem legjobb barátom, Marcus. Odamentem hozzá, és megöleltem.
-Helló, Adam! - intett oda Adamnek is. Rám nézett.
-Te itt a plázában? Mi lett veled csajom? - nézett rám gyanakvóan.
-Nyílt egy új goth bolt a harmadikon. - vontam meg a vállam.
-Értem. - mondta, aztán a háta mögé nézett. Egy pale lány volt ott, aki minket nézett.
-Ő lenne Lucy? - kérdeztem. Marcus csillogó szemekkel bólintott, aztán intett a lánynak, hogy jöjjön oda.
-Lucy, ő itt a legjobb barátom, Rosie. Rosie, Lucy. - mutatott be minket egymásnak. Lucy rám mosolygott.
-Szia. Te vagy a híres Rosie Black? Nialltől volt már szerencsém hallani rólad. Igazán.. öhm.. mély benyomást keltettél benne. - mondta zavartan.
-Aham. Hogy is mondjam. Nem szeretem, ha idegenek ripacsoznak le, aztán azt mondják, hogy el vagyok cseszve. - mondtam durván. Marcus rám nézett, mire elfordultam.
-Mennem kell, Adam ki lesz készülve, ha még tovább maradunk itt. Szia srác! Lucy. - mondtam, majd megöleltem Marcust, aztán rá néztem Lucyra, majd visszamentem Adamhez.
* Marcus szemszöge*
Ezt nem hiszem el!
Rosie, már megint nem tudta levetkőzni a ,,báját''.
Mit gondolhat most Lucy?
-Öhm.. Bocsi, alapból nem ilyen.. - kezdtem mentegetőzni, de félbeszakított.
-Nem gáz. Tudom milyen tud lenni Niall. - mondta gyorsan, majd témát váltott.
-Csajom, srác? Ez nálatok valami rejtett jelentéssel bír? - nézett rám.
-Egyszerűen nem szeretjük a másikat a nevén szólítani. Ő csaj, én srác. Ő a csajom, én a sráca. Ennyi. Nincs semmi rejtett jelentése. - mondtam egyszerűen. Lucy rám meredt, mire megvontam a vállam.
-Most mi van?
-A csajod? Bocs, de ez eléggé félreérthető. - húzta el a száját.
-Lucy, nincs köztem és Rosie között semmi. 6 éve ismerjük egymást, legjobb barátok vagyunk. Soha semmi nem volt kettőnk közt, és nem is lesz. - mondtam a szemébe nézve.
-Oké. Megértettem. Csak barátok vagytok. Felfogtam, oké? - nézett rám nevetve.
Legalább Lucy nem haragszik, azért, mit Rosie mondott.
De akkor is beszélni fogok vele!
*Lucy szemszöge*
Oké, lehet, hogy paranoiás vagyok, de akkor sem tetszik nekem ez.
Mi ez a csajom-srácom dolog?
Ez nem normális, még legjobb barátok között sem.
Meg mi volt az a kijelentése, hogy Niall leripacsozta? Meg, hogy el van cseszve?
Nem bírom ezt a lányt. Taszító az egész személyisége.
Szóval, ha Marcus velem van, akkor tulajdonképpen osztoznom kell rajta a ,,csajával''? Ez beteges.
Oké, lehet, hogy azt mondtam, nem gond, meg felfogtam, hogy barátok, de akkor is!
Aggaszt ez az egész barátság dolog.
Oké, lehet, hogy nem vagyunk együtt, lehet, hogy ez csak az első ,,randink'', de én akkor sem, hívnám srácomnak/csajomnak (tök mindegy) az egyik barátomat a randipartnerem előtt.
Mindegy is. Ez még biztos terítékre fog kerülni a nap folyamán.
*Rosie szemszöge*
Miután kimentettem magam Adamre hivatkozva elgondolkodtam Lucyn.
Láttam, hogy nézett rám, mikor csajomnak hívott Marcus.
Mondjuk a helyébe én is furcsállottam volna ezt a helyzetet.
A gondolatmenetemből Adam zökkentett ki.
-Hé! Min gondolkozol annyira? - kérdezte.
-Semmin. Csak tudod.. Nem tetszik nekem Lucy. - magyaráztam.
-A lány, aki Marcussal volt? - nézett rám töprengve.
-Aha. A pale csaj, aki behálózta Marcust. Szerintem ő se bír engem. Láttam a szemén, mikor megöleltük egymást. - vontam vállat.
-Rosie.. Marcus bírja, nem ez a lényeg? Értem, hogy félted, meg elővigyázatos vagy mindenkivel, akivel kapcsolatba kerül, de úgyis tudod, hogy ha neki bejön, akkor nem számít sokat, hogy te nem bírod a csajt. - mondta a szemembe nézve.
-Aha, biztos. - értettem egyet, és inkább elkezdtem húzni a mozgólépcső felé.
*Ez lett volna a 2. fejezet. Tudom, hogy előbb hoztam, mint az ígértem, de hát na. :D Szünet van és itthon punnyadok, ezért inkább írok. A 3. rész talán felkerül a héten, de nem ígérem, hiszen csütörtökön szenteste és utána meg rokonoknál leszünk. De talán még szerdán, vagy csütörtökön kerül fel rész. Utána meg a 2 ünnep között hozok majd egyet. De ennyire nem akarok előre szaladni. Szeretném, ha jeleznétek, hogy hogy tetszett a rész. 1 +1 is nagyon sokat jelent nekem (látom ám, hogy valaki hűen +1ezi a részeket:D /köszönöm neked, nagyon sokat jelent/). Sziasztok, ha nem hoznék részt, akkor előre is boldog Karácsonyt nektek!*
*A plázában*
-Szia Rosie! - köszönt oda nekem legjobb barátom, Marcus. Odamentem hozzá, és megöleltem.
-Helló, Adam! - intett oda Adamnek is. Rám nézett.
-Te itt a plázában? Mi lett veled csajom? - nézett rám gyanakvóan.
-Nyílt egy új goth bolt a harmadikon. - vontam meg a vállam.
-Értem. - mondta, aztán a háta mögé nézett. Egy pale lány volt ott, aki minket nézett.
-Ő lenne Lucy? - kérdeztem. Marcus csillogó szemekkel bólintott, aztán intett a lánynak, hogy jöjjön oda.
-Lucy, ő itt a legjobb barátom, Rosie. Rosie, Lucy. - mutatott be minket egymásnak. Lucy rám mosolygott.
-Szia. Te vagy a híres Rosie Black? Nialltől volt már szerencsém hallani rólad. Igazán.. öhm.. mély benyomást keltettél benne. - mondta zavartan.
-Aham. Hogy is mondjam. Nem szeretem, ha idegenek ripacsoznak le, aztán azt mondják, hogy el vagyok cseszve. - mondtam durván. Marcus rám nézett, mire elfordultam.
-Mennem kell, Adam ki lesz készülve, ha még tovább maradunk itt. Szia srác! Lucy. - mondtam, majd megöleltem Marcust, aztán rá néztem Lucyra, majd visszamentem Adamhez.
* Marcus szemszöge*
Ezt nem hiszem el!
Rosie, már megint nem tudta levetkőzni a ,,báját''.
Mit gondolhat most Lucy?
-Öhm.. Bocsi, alapból nem ilyen.. - kezdtem mentegetőzni, de félbeszakított.
-Nem gáz. Tudom milyen tud lenni Niall. - mondta gyorsan, majd témát váltott.
-Csajom, srác? Ez nálatok valami rejtett jelentéssel bír? - nézett rám.
-Egyszerűen nem szeretjük a másikat a nevén szólítani. Ő csaj, én srác. Ő a csajom, én a sráca. Ennyi. Nincs semmi rejtett jelentése. - mondtam egyszerűen. Lucy rám meredt, mire megvontam a vállam.
-Most mi van?
-A csajod? Bocs, de ez eléggé félreérthető. - húzta el a száját.
-Lucy, nincs köztem és Rosie között semmi. 6 éve ismerjük egymást, legjobb barátok vagyunk. Soha semmi nem volt kettőnk közt, és nem is lesz. - mondtam a szemébe nézve.
-Oké. Megértettem. Csak barátok vagytok. Felfogtam, oké? - nézett rám nevetve.
Legalább Lucy nem haragszik, azért, mit Rosie mondott.
De akkor is beszélni fogok vele!
*Lucy szemszöge*
Oké, lehet, hogy paranoiás vagyok, de akkor sem tetszik nekem ez.
Mi ez a csajom-srácom dolog?
Ez nem normális, még legjobb barátok között sem.
Meg mi volt az a kijelentése, hogy Niall leripacsozta? Meg, hogy el van cseszve?
Nem bírom ezt a lányt. Taszító az egész személyisége.
Szóval, ha Marcus velem van, akkor tulajdonképpen osztoznom kell rajta a ,,csajával''? Ez beteges.
Oké, lehet, hogy azt mondtam, nem gond, meg felfogtam, hogy barátok, de akkor is!
Aggaszt ez az egész barátság dolog.
Oké, lehet, hogy nem vagyunk együtt, lehet, hogy ez csak az első ,,randink'', de én akkor sem, hívnám srácomnak/csajomnak (tök mindegy) az egyik barátomat a randipartnerem előtt.
Mindegy is. Ez még biztos terítékre fog kerülni a nap folyamán.
*Rosie szemszöge*
Miután kimentettem magam Adamre hivatkozva elgondolkodtam Lucyn.
Láttam, hogy nézett rám, mikor csajomnak hívott Marcus.
Mondjuk a helyébe én is furcsállottam volna ezt a helyzetet.
A gondolatmenetemből Adam zökkentett ki.
-Hé! Min gondolkozol annyira? - kérdezte.
-Semmin. Csak tudod.. Nem tetszik nekem Lucy. - magyaráztam.
-A lány, aki Marcussal volt? - nézett rám töprengve.
-Aha. A pale csaj, aki behálózta Marcust. Szerintem ő se bír engem. Láttam a szemén, mikor megöleltük egymást. - vontam vállat.
-Rosie.. Marcus bírja, nem ez a lényeg? Értem, hogy félted, meg elővigyázatos vagy mindenkivel, akivel kapcsolatba kerül, de úgyis tudod, hogy ha neki bejön, akkor nem számít sokat, hogy te nem bírod a csajt. - mondta a szemembe nézve.
-Aha, biztos. - értettem egyet, és inkább elkezdtem húzni a mozgólépcső felé.
*Ez lett volna a 2. fejezet. Tudom, hogy előbb hoztam, mint az ígértem, de hát na. :D Szünet van és itthon punnyadok, ezért inkább írok. A 3. rész talán felkerül a héten, de nem ígérem, hiszen csütörtökön szenteste és utána meg rokonoknál leszünk. De talán még szerdán, vagy csütörtökön kerül fel rész. Utána meg a 2 ünnep között hozok majd egyet. De ennyire nem akarok előre szaladni. Szeretném, ha jeleznétek, hogy hogy tetszett a rész. 1 +1 is nagyon sokat jelent nekem (látom ám, hogy valaki hűen +1ezi a részeket:D /köszönöm neked, nagyon sokat jelent/). Sziasztok, ha nem hoznék részt, akkor előre is boldog Karácsonyt nektek!*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése