Prológus

Rosie Black vagyok. 
Bár mindenki (aki hozzám mer szólni) csak Ros-nak hív.
14 éves vagyok; és egy művészeti gimiben tengetem a napjaimat. 
Szüleim nincsenek, a bátyámmal élek. 
Kedvenc bandám a Slipknot és az Evanescence. 
Barna hajam és barna szemem van, meg mi egyéb. 
Nem tudom mit is mondhatnék magamról. 
Talán azt tartom még fontosnak elmondani, hogy elég ,,balhés'' vagyok az emberek szerint.
Szerintem nem lesz egy lány attól balhés, hogy nem világmegváltó, tömeg gondolatai vannak, nem megy egy marha után, mint a többiek és nem érdeklik a szabályok. Vagy de? Pff. 

*az iskolában*

-Rosie Black! Hányszor mondjam még, hogy ne köpőcsövezz az órákon? - nézett rám ,,szigorúan'' az ig. helyettes szuka, azaz Mrs. Jajdeszigorúvagyok Johnson. 
-Nyugodjon meg, bármennyire is kúl érzés látni, hogy maga itt vörösödik, az az ér a nyakán mindjárt elpattan és megdöglik itt nekem. Pedig úúúgy szeretem magát asszonyom. - feleltem imádott ig. helyettesem kérdésére. Johnson csak tátott szájjal meredt rám, majd ordítva órára küldött.
-Ciao! - mondtam bájosan és kilibbentem az irodából. 
A folyosón egy srác nekem jött, mire fújtatva rámeredtem.
-Te nem látsz a szemedtől, seggfej? - kérdeztem, mire rám nézett. 
-Bocs, új vagyok itt. Nem tudod, hogy a szakmai gyakorlat merre van? - kérdezte.
-De. - mondtam, majd bementem a terembe, ahol az órám volt. 
-És megmondod? - kérdezte az ajtóból rám meredve a fiú. 
-Nem. - mondtam, azzal felvettem a fejhallgatóm és magamban tomboltam tovább. 
Arra lettem figyelmes, hogy valaki megkocogtatja a vállamat. 
-He? - kérdeztem, levéve a fejhallgatómat. 
-Talán tessék. Black, most azonnal tedd el a fejhallgatót, vagy én teszem el. Választhatsz. - nézett rám a biosz tanárom. 
-Van harmadik eshetőség is. Maga előre megy és megtartja az órát a többieknek, én pedig itt maradok és zenét hallgatok. - azzal visszahajtottam fejem a padra. 
A nap hátralevő része is így telt el, azzal a különbséggel, hogy az utolsó órám után az a fiú a kapu előtt várt. 
-Egy cigit? - nyújtott felém egy Marlboros dobozt. Elvettem egyet, meggyújtottam, majd sétáltam tovább. 
-Hé, várj. - mondta, mire unottan megfordultam és ránéztem.
-Miva'? - kérdeztem. 
-Egész nap azon gondolkoztam, hogy neked vajon miért jó, hogy így viselkedsz. Már rájöttem, Szerintem te így akarsz kitűnni a tömegből. Elvégre itt mindenki jótét művészlélek, te meg a fekete bárányként jársz kelsz egész nap. Túl átlátszó a játékod. Felismerem a ripacsokat. - mosolygott kínosan. 
-Ide figyelj seggfej! Nem tudom ki vagy, illetve tudom, hogy szakmázol itt, de ezen kívül semmi más jelentőséged nincsen. Nincs szükségem arra, hogy elemezgesd a viselkedésem, sem arra, hogy te így ide gyere, látatlanban és nekem magyarázz! Rohadtul nem tudsz semmit, nem tudod ki vagyok és, legfőképpen azt sem tudod, hogy én mit akarok itt ,,fekete bárányként''. Szöszikém. - néztem rá és elindultam. 
Hogy mer ez rólam ilyeneket állítani? Ripacs? Pff. 



*Na szóval, ez lett volna a prológus, szerintem kicsit gyengén sikerült, de remélem elnyeri a tetszéseteket. Ha valaki netán kiakadna, hogy Rosie karaktere túl erőltetett, az nyugodjon meg, ez csak első pár (maximum 5) részben lesz így, onnantól meg kezd majd kibontakozni az egész történet, a szereplők jelentős jellemfejlődésen fognak keresztül menni. Ha valaki netán hiányolta a nagy szerelembe esős dolgot, az is nyugodjon meg, előbb-utóbb ez is meg fog történni.;) Örülnék néhány visszajelzésnek. 2 szó is feldobná a kedvem.:)*